Idegen emberek és kutyák kezelése

Találkozás idegen emberekkel

Mindig fordítsunk figyelmet arra, hogy a szocializálás során idegen emberekkel is találkozzon a kölyök kutyusunk. Mivel általában a kezdő kutyások még nem ismerik fel a kutya testbeszédét, ezéet nem is tudja megállapítani, hogy mikor stresszes és mikor fél, stb. Ezért előfordulhat, hogy a kölyök támadásra vagy menekülésre kényszerül. Sajnos ilyenkor a szocializáció folyamata csorbul és mindent kezdhetünk előlről., ráadásul csak azután, ha a kölyköt ért traumát rendbe tettük. De sajnos ez sem mindg sikerül. Ezért érdemes nagyon odafigyelni arra, hogy ezeket a problémákat inkább megelőzzük és akkor nem veszítünk heteket, sokszor hónapokat. 

Mi se rohanjuk le senki kutyáját, hanem hagyjuk közömbösen először és ne vegyünk róla tudomást. Ha a kölyök nyit felénk, akkor is csak lassan és óvatosan bánjunk vele.

Nekünk is ezt kell elvárnunk mindenkitől, aki csak a mi kölykünkhöz közelít séta közben, és meg kell találnunk a megfelelő módját annak is, hogy ezt még időben a tudomására is hozzuk. Persze ez nem lesz könnyű, mert nem fogaja mindenki ennek a fontosságát megérteni, de az ilyen emberekkel szemben habozás nélkül, azonnal, és a lehető legkeményebben fel kell lépni! Sajnos pont ezek az emberek tehetik tönkre a kölyköt és az addigi munkánkat is! 

A félős kutyák pedig gyakran ugatnak az emberekre (mert vezérük - vagyis mi, a gazda! - nem védte meg őket), ettől pedig az idegen többnyire meghátrál. Ez pedig csupán arra tanítja meg a kölyköt, hogy ha agresszíven viselkedik, azzal elriaszthatja a félénkebb embereket. A gazdi pedig csodálkozva veszi észre, hogy a kölyök mindenkit megtámad, akit csak meglát és mindezt azért teszi, mert a gazdája ezt tanította neki!

A lehgegyszerűbb módja ennek elkerülésére, hogy a kölyök figyelmét magunkra vonjuk egy kis jutalom falattal, így mi sokkal érdekesebbé válunk számára, mint az idegen és ezért nem fog minket otthagyni.

Ugyanez érvényes az olyan új helyekre is, amelyek stresszelik a kölyköt. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kölyök kezd idegessé válni, vegyük elő a jutalomfalatokat, és azonnal végezzük el az ismert gyakorlatokat, és szerezzük vissza a kölyök figyelmét! Tanítsuk meg rá a kölyköt, hogy az új és ijesztő helyek végül is nem is annyira rosszak, hiszen ezeken a helyeken a gazdi jó eséllyel játékkal, dicsérettel és nem utolsó sorban husival jutalmazza őt!

Ne hagyjuk, hogy idegenek etessék a kölyköt!

Ez több okból sem célszerű!

Ha ugyanis megengedjük, hogy idegenek etessék, akkor az idegenek csak elterelik a kölyök figyelmét rólunk. Ha ez megtörténik, akkor tulajdonképpen ellenkezőjére fordul az egész szocializálási folyamat eredménye.

Arra fogjuk ugyanis tanítani a kölyköt, hogy idegen emberek, helyszínek vagy egyéb dolgok közelében egyszerűen ne vegyen rólunk tudomást! 

Ha a kutyánk fél az idegenektől, ám mégis rendszeresen megengedjük, hogy azok etessék, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy az élelem iránti vágy esetleg felülkerekedik a kölyök félelmén és gyenge idegrendszerén. Ha ez megtörténik, akkor az így felnőtt kutya felnőtt korában is elfogadja esetleg az élelmet az idegentől, ám az élelem előbb-utóbb elfogy, a kutya félelme az idegentől viszont továbbra is megmarad! Az ilyen kutyák ilyenkor nagyon gyakran megharapják vagy megtámadják az idegent! (Élelem már nincs, ám a félelem forrása túlságosan közel van, és azt már tudja, hogy ha agresszíven viselkedik, akkor az idegent elűzheti!)

Ha a kutyánk fél az idegenektől, ám mégis rendszeresen megengedjük, hogy azok etessék, akkor ezzel azt is kockáztatjuk, hogy a kutya megtanulja elvárni, megkövetelni tőlük az élelmet! És ha ez bekövetkezik, akkor isten mentsen minden idegent attól, hogy ne legyen nála minden egyes alkalommal élelem a kutya számára! És egy percig se áltassuk magunkat azzal, hogy a kutya fittyet hány erre! Nem fog! Úgy fogja érezni, hogy egész végig neki volt igaza: csak addig kell eltűrnie egy idegent a közelében, amíg az eteti. Ez az idegen megszegte a szabályt, idegesíti, de nincs nála élelem! És ezért meg fogja fenyíteni az idegent, mégpedig keményen!

Mindkét eset úgy végződik, hogy a gazdinak lesz egy félénk, ám agresszív felnőtt kutyája, és a leghalványabb fogalma sincs róla, hogyan is lett ilyenné! A válasz egyszerű: a kutyájukban az idegenek túlzott közeledésének megengedése kialakította az idegenektől való félelmet, amit aztán felerősített még a gazda azzal is, hogy megengedte az idegeneknek a kölyök etetését is!

Idegen kutyák kezelése

Az első, és nagyon fontos, amit meg kell jegyeznünk, hogy ha egy kutyát megtámad egy másik kutya, akkor a megtámadott kutya számára gyakran egyetlen pillanat is elég ahhoz, hogy örök életére kialakuljon benne a kutyák iránti olthatatlan agresszió!

Az újdonsült gazdik általában még tapasztalatlanok, és nem ismerik fel az idegen kutyában a dominancia vagy az agresszió jeleit. Ez a két fő oka van annak, hogy a kölyökkutya tulajdonosoknak miért nem szabad SOHASEM engedniük, hogy teljesen idegen kutya kerüljön a kölyök közelébe! 

Ha ezt az alapszabályt nem tartjuk be, nagyon nagy rá az esélyünk, hogy vagy a kutyánk keveredik verekedésbe, és sérül meg, vagy akár magunk is megsérülünk, amikor segíteni szeretnénk szétválasztani a harcoló feleket! A kutyák iszonyatosan fájdalmas és csúnya sebek okozására képesek mind egymásnak, mind pedig az embereknek. A kölyökkutyák is!

Persze, minden gazdi szeretné, hogy a kutyánknak legyenek kutya "barátai" is, ám ehhez előbb a kölyköt meg kell tanítani rá, hogyan is viselkedjen barátságos kutyák társaságában. Ehhez pedig először is találnunk kell olyasvalakit, aki egyformán gondolkodik velünk a kutyákról. Aztán keressünk egy, a többi kutyával szemben tartózkodóbb, visszahúzódóbb kutyát. Olyan kutya kell, aki rá se hederít a mi kölykünkre. És ilyet nem könnyű találni, mert a többség bizony azonnal játszani szeretne. Ha megtaláltuk a megfelelő felnőtt kutyát, aki tehát nem foglalkozik a mi kölykünkkel, akkor a kölyköt hosszú pórázra fogva végezzünk elkötelező gyakorlatokat az idegen kutya közelében. A megfelelően nyugodt felnőtt kutya a kölyök oda nem illő viselkedése esetén a kölyök sérülése nélkül rendre fogja utasítani azt. Erre még a kölyök 8-10 hónapos kora előtt feltétlenül sort kell keríteni! Az összeismertetést természetesen csak akkor végezhetjük, ha személyesen is jelen vagyunk! A kölyköt más kutyával egyedül ne hagyjuk!

Ennyit tehetünk tehát a kutyánk érdekében az idegen kutyákkal történő szocializálása terén. 

Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha éppen sétálunk a kölyökkel, és egy idegen kutya így vagy úgy, de felénk közelít?

Újdonsült gazdiként első feladatunknak kell lennie, hogy megtanuljuk, hogyan lehet belőlünk falkavezér. Az emberek többsége nem született falkavezér, de bárkiből lehet az. A falkavezér egyik feladata az, hogy megvédje az alacsonyabb rangú falkatagokat. Ha tehát a kutyánkhoz egy idegen kutya közelít, akkor a gazda feladata megvédeni a kutyát! Ha olyan helyen sétálunk, ahol idegen kutyák is megfordulhatnak felügyelet nélkül, akkor jó előre készüljünk fel erre, és legyen a kezünk ügyében egy alkalmas bot vagy paprika-spray.

Ha egy idegen kutya közelít felénk, először is álljunk a kutya és a kölyök közé. A lehető legmeggyőzőbb módon próbáljuk meg szóval, fenyegetéssel elriasztani az idegen kutyát. Ha mégis közelebb jönne, azonnal és habozás nélkül használjuk a botot és/vagy a sprayt! A spray-vel igyekezzünk a szemére/orrára/szájára célozni, bottal pedig elsősorban a fejét vegyük célba (lehetőleg felülről). Az így eltalált kutya örök életére megjegyez bennünket, és nem jut eszébe többé a közelünkbe vagy a kölyök közelébe jönni. Ne sajnáljuk a kutyát! Ha nem így cselekszünk, akkor a két kutya jó eséllyel összeverekszik, megsérül, a kölyök kutyagyűlölő lesz, vagy éppenséggel félni fog tőlük, mi is megsérülhetünk, biztosan elveszítjük a kölyök minden tiszteletét, mint falkavezérek, az idegen kutya vérszemet kaphat, és minden séta során szinte vadászik ránk, stb. Jobb ezt egyszer s mindenkorra lerendezni, a gondot is megoldjuk, és a kölyök szemében is nagyot növünk falkavezérként.

És ne foglalkozzunk a másik kutya tulajdonosával sem, semmilyen szinten! Ne feledjük: az egészre azért kellett sort keríteni, mert egy másik felelőtlen tulajdonos felügyelet nélkül hagyta a neveletlen kutyáját! És ennek ez a következménye. Egy kölyöknek védelemre van szüksége, és ezt falkavezérként nekünk kell biztosítanunk a számára!

A szocializáció otthon kezdődik

A jól szocializált kutya nevelése az otthonunkban kezdődik. Meg kell tanítani az új kutyának, milyen viselkedést várunk tőle, és mit tehet, mit nem tehet. Ez lesz a kapcsolatunk alapja.

Az alapvető feladatok közé tartozik a szobatisztaságra nevelés, leszoktatás a harapásról, a rágcsálásról, a ránk ugrálásról, a kényszeres ugatásról, a hisztiről, stb.